| Legyünk vizek.
Mint az életnek a víz, olyan vagy te nekem.
Társam, szerelmem és kicsiny gyermekem.
Szeretnélek babusgatni, ám oly nagyra nőttél,
Koraszülés voltál, de az enyém lettél.
Ám én kicsi vagyok, karodban elférek,
Azt hiszem, hogy veled szerepet cserélek.
Leszek én a kicsid, babusgassál engem...
Legyek én neked a víz, mint ahogy te nekem!
Engedd meg!
Engedd meg, hogy álmodozzam,
ritmusodra ringatózzam.
s miközben csukva a szemed
Simogatom forró kezed.
Újból élek, újból érzek,
de közben meg egyre félek,
nem csak álom az egész
fogva tart az örök félsz.
Hajolj dobogó szívemre,
nézz utána a szemembe.
Tőled függ, hogy ne félelem
lássék benne.. szép szerelem.
Elhiszed azt?
Elhiszed azt nekem, hogy a tavaszt várom....?
Zaklatott életem sorát most lezárom.
Szeretném a lakatot te tennéd rá drágám...
Ne kelljen sötétben vakoskodnom árván.
Azt hittem, nem nyílik nekem többé virág,
s előttem lezárult az eddigi világ.
De te reményt hoztál tele gyengédséggel,
viszonozlak érte, nagy szerelemmel.
Nem tudom elhinni?
Nem tudom elhinni, rég nem ismertelek,
pedig most úgy tűnik, mindig szerettelek.
Vajon egy új érzés, vagy tán a folytatás.
Nem, ez nem lehet, ez nem lehet, ez más!
Betoppantál hozzám félszegen és álltál,
Kíváncsian néztél, tán csodát vártál?
Én éreztem rögtön, szíven foglak ütni
Mert ha én akarom... engem kell szeretni. |
|
Kéz és láb.
Két kéz, ha összeér, ujjak fonódnak.
Két fej ha összeér, a szavak szorulnak.
Két szem, ha összenéz, az ajkak csókolnak.
Két láb, ha összeér, vágyaik simulnak.
Tavasz hívogató.
Melengető napsugár, fakadó rügyek,
oh tavasz?!
Miért bujkálsz előlünk oly soká
te ravasz!
Váratsz minket, mint menyasszony aki készülődik.
El kell jönnöd. Vedd már észre, a hóvirág nyílik!
Hajnali vallomás
Szeretném ha tudnád, mit jelent a szó, e
hajnali,
melyre választ, halkan súgva milyen jó volt hallani.
Én mondtam először, álmomból ébredve, álomittasan
de éreztem, hogy érzed, igazán, biztosan.
Más dalával mondtad még félszegen üzenve,
de így szemembe nézve, kezemet fogva még sose.
Két magányos ember, ha egymásra rátalált,
nem is sejti, nem is tudja, a másik az kire várt.
Megismertél, megszerettél, s most ez szerelem?
Gondoltál-e már arra, az élet még szép velem?
Elszállt a gyermekkor, a játék, a hiúság
megmaradt töretlen benned az ifjúság.
Ne bánd a gyermekkort, a játékot noha..
visszahozni, végigélni nem tudod már soha!
De ha az a másik ezt megérzi benned,
újból feléledhet ifjúi szerelmed!
Este - reggel.
Álmos vagyok, szemem csukódik,
félig alszom, szívem álmodik.
Gondolhatok-e rád gondtalanul,
vagy hánykolódjak álomtalanul?
Rebben a szemem, felébredek
Rád nézek... - Jó reggelt Teneked!
|